105/B/2006
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos
vizsgálatára irányuló indítványok, valamint folyamatban levő
ügyekben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének
megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta
a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a bírósági
végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 136/A. §-a
alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a bírósági
végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 147. § (5)
bekezdésének „tájékoztatja a jelenlévőket, hogy az ingatlan
fekvése szerint illetékes települési önkormányzat 30 napon
belül élhet elővásárlási jogával. Amennyiben az önkormányzat az
árverés napjától számított 30 napon belül nem él elővásárlási
jogával, vagy arról nem nyilatkozik, a végrehajtó” szövegrésze,
valamint utolsó mondata alkotmányellenes, ezért azt
megsemmisíti.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 147. §
(5) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban:
„(5) Az árverést addig kell folytatni, amíg ajánlatot tesznek.
Ha nincs további ajánlat, a végrehajtó a felajánlott
legmagasabb vételár háromszori kikiáltása után a legtöbbet
ajánlót írásban értesíti az ingatlan megvételéről.”
3. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a bírósági
végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 149. § (1)
bekezdésének „a települési önkormányzat 30 napos
nyilatkozattételi határidejének lejártától, illetve a
települési önkormányzat elővásárlási jogáról lemondó
nyilatkozatának keltétől számított” szövegrésze
alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 149. §
(1) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban:
„(1) Az árverési vevő köteles a teljes vételárat 15 napon belül
befizetni vagy átutalni a végrehajtói letéti számlára; ha
elmulasztja, előlegét elveszti.”
4. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a bírósági
végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 156/D. § (2)
bekezdésének „az ingatlanra elővásárlási joggal rendelkező, az
ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat erre
meghatalmazott képviselője” szövegrésze alkotmányellenes, ezért
azt megsemmisíti.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 156/D.
§ (2) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban:
„(2) A felbontási eljáráson a végrehajtón és alkalmazottjain
kívül a felek, azok, akiknek az ingatlanra vonatkozóan az
ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van, továbbá az
ajánlattevők vehetnek részt személyesen vagy meghatalmazott
útján; távolmaradásuk az eljárás lefolytatásának nem akadálya.”
5. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a bírósági
végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 156/F. § (2)
bekezdésének „majd tájékoztatja a jelenlévőket, hogy az
ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat 30
napon belül élhet elővásárlási jogával. Amennyiben a települési
önkormányzat az eredményhirdetés napjától számított 30 napon
belül nem él elővásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik,
úgy” szövegrésze és utolsó mondata, valamint 156/F. § (3)
bekezdésének „és tájékoztatja a jelenlévőket, hogy az ingatlan
fekvése szerint illetékes települési önkormányzatnak
elővásárlási joga van, amellyel 30 napon belül élhet.
Amennyiben a települési önkormányzat az eredményhirdetés
napjától számított 30 napon belül nem él elővásárlási jogával,
vagy arról nem nyilatkozik, úgy” szövegrésze, és utolsó mondata
alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 156/F.
§ (2)-(3) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban:
„(2) A végrehajtó megállapítja a legmagasabb ajánlatot, a
pályázatot a legmagasabb ajánlatot tevő nyeri, akit a
végrehajtó erről írásban értesít.
(3) Ha több azonos összegű ajánlat érkezett, a végrehajtó az
eredményhirdetésen megjelent érintett feleket erről
tájékoztatja, és felhívja őket, hogy szóban újabb ajánlatot
tehetnek. Az eljárást addig kell folytatni, amíg a megjelentek
ajánlatot tesznek, majd a végrehajtó megállapítja a legmagasabb
árajánlatot, a pályázatot a legmagasabb ajánlatot tevő nyeri,
akit a végrehajtó erről írásban értesít.”
6. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a bírósági
végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 158. § (1)
bekezdésének „az ingatlan fekvése szerint illetékes települési
önkormányzat az árverési jegyzőkönyv kézhezvételétől számított
30 napon belül az ingatlan a becsértéke felének megfelelő
összeg erejéig élhet elővásárlási jogával. Amennyiben az
önkormányzat 30 napon belül nem él elővásárlási jogával, vagy
arról nem nyilatkozik” szövegrésze, (2) bekezdésének „és
tájékoztatja őket, hogy az ingatlan fekvése szerint illetékes
települési önkormányzatnak elővásárlási joga van, amellyel 30
napon belül élhet. Amennyiben az önkormányzat a tájékoztatás
napjától számított 30 napon belül nem él elővásárlási jogával,
vagy arról nem nyilatkozik, úgy”, valamint „amennyiben az
önkormányzat nem élt elővásárlási jogával, vagy arról nem
nyilatkozott” szövegrésze, (3) bekezdésének „amennyiben a
települési önkormányzat nem élt elővásárlási jogával, vagy
arról nem nyilatkozott” szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt
megsemmisíti.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 158. §
(1)-(3) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban:
„158. § (1) Ha a 156. § alapján megtartott második árverés is
sikertelen volt, úgy a végrehajtást kérő veheti át az
ingatlant.
(2) Ha több végrehajtást kérő van, a végrehajtó megállapítja a
becsérték felét meghaladó legmagasabb árajánlatot az ingatlant
az veheti át, aki a becsérték felét meghaladó legmagasabb
árajánlatot tette. Ha a becsérték felének megfelelően vagy azt
meghaladóan több egyenlő árajánlatot tettek, az átvételi
jogosultság a 165. §-ban meghatározott sorrend szerint alakul.
(3) [A] becsérték felének, illetőleg az azt meghaladó átvételi
arnak megfelelő összeget be kell számítani a végrehajtást kérő
követelésébe.”
7. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a bírósági
végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény megsemmisített
rendelkezései a Budapesti IV. és XV. kerületi Bíróság előtt
folyamatban lévő 0104-Vh.3886/2005., 0104-Vh.3887/2005., 0104-
Vh.3888/2005., 0104-Vh.3464/2004. számú végrehajtási ügyekben
nem alkalmazhatók.
8. Az Alkotmánybíróság a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt
0101-10.Vh. 8823/2001. számú végrehajtási ügyben az eljárás
felfüggesztése mellett benyújtott kezdeményezést
visszautasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény
megsemmisített rendelkezései e határozatnak a Magyar Közlönyben
történt közzétételének napján vesztik hatályukat.
Indokolás
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz öt indítvány érkezett, amelyben az
indítványozók a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII.
törvény (a továbbiakban: Vht.) 2005. évi CLXII. törvény (a
továbbiakban: Vhtm.) által módosított rendelkezései
alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését
kérik.
Az eljárás felfüggesztése mellett a Vht. Vhtm.-mel módosított
rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását és
megsemmisítését kezdeményezte a Budapest IV. és XV. Kerületi
Bíróság bírája az előtte folyamatban levő 0104-Vh.3886/2005.,
0104-Vh.3887/2005., 0104-Vh.3888/2005., és a 0104-Vh.3464/2004.
számú végrehajtási ügyekben. Ugyancsak az Alkotmánybíróság
eljárását kezdeményezte a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt
folyamatban levő 0101-10.Vh.8823/2001/13. számú végrehajtási
ügy felfüggesztése mellett az ügyben eljáró bírósági titkár. E
konkrét normakontrollra irányuló indítványok mellett három
indítványozó a vitatott szabályok alkotmányellenességének
utólagos megállapítását és megsemmisítését kérte.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és egy
eljárásban bírálta el.
2. Mindegyik indítványozó hivatkozik az Alkotmány 2. § (1)
bekezdésének sérelmére.
Az indítványozók álláspontja szerint a vitatott szabályozás a
következők miatt sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében
szabályozott jogbiztonság követelményét:
a) A Vhtm. nem tartalmaz átmeneti rendelkezéseket, ezért
még jogértelmezéssel sem állapítható meg, hogy a folyamatban
levő ügyekben, illetőleg a már kitűzött árverések esetében kell-
e alkalmazni.
b) A Vhtm. sem az érintettek számára, sem a jogalkalmazó
szerveknek nem biztosított kellő időt a jogszabály szövegének
tanulmányozására, az értelmezési nehézségek tisztázására.
c) A Vhtm. rendelkezései nem felelnek meg a
normavilágosság és a kiszámíthatóság követelményeinek. A Vhtm.
az ingatlan-végrehajtás általános szabályai között helyezte el
a települési önkormányzat elővásárlási jogára vonatkozó
szabályt, részletes rendelkezései azonban csak az árverés, a
nyilvános pályázat és az ingatlan átvételének szabályai között
találhatók. Tisztázatlan, hogy csak ezekben az esetekben, vagy
a többi értékesítési forma – árverésen kívüli eladás, közös
tulajdon árveréssel történő megszüntetése, vagyonelkobzás –
esetén is megilleti-e az önkormányzatot az elővásárlási jog.
Rendezetlen, hogy mi lesz a tulajdonjog bejegyzésének alapjául
szolgáló okirat, mikor kell a vételárhátralékot megfizetni a
vevőnek, van-e vételárhátralék fizetési haladék akkor, ha az
árverést bíróság előtt támadták meg. Ha az önkormányzat élt az
elővásárlási jogával, nem állapítható meg a szabályozás
alapján, hogy mi lesz a szerzés jogcíme – adásvétel vagy
árverés, kik között és milyen szerződés jön létre, a
szerződésre vonatkoznak-e a Ptk. kötelmi jogi szabályai, mikor
keletkezik az önkormányzat vételár-fizetési kötelezettsége?
3. Több indítványozó rámutat arra is, hogy az Alkotmány 9.
§ (1) bekezdését, valamint 70/A. §-át sértő alkotmányellenes
helyzet keletkezett az elővásárlási jognak az indokolásban
kifejtett célja és a szabályozása közötti ellentmondás
következtében. Az indokolás szerint a Vhtm. vitatott szabályai
az un. „lakásmaffia” áldozatává vált lakástulajdonosok védelmét
szolgálják, ugyanakkor a szabályozás az elővásárlási jogot
kiterjeszti minden ingatlan végrehajtásra. A törvény így a
végrehajtási eljárások jelentős részében olyan
többletjogosítványt biztosít az önkormányzat számára, amelynek
indokát nem adja, kötelezettséget nem társít az ily módon
megszerzett ingatlan hasznosításához. Az indítványozók
álláspontja szerint, ha az önkormányzat nem az indokolásban
meghatározott cél érdekében él elővásárlási jogával és az így
megszerzett ingatlant nem a miniszteri indokolásban
meghatározott célra hasznosítja, akkor a gazdasági élet egyik
szereplőjeként lép fel és alkotmányellenes megkülönböztetésnek
minősül a többi gazdasági szereplőtől eltérő,
többletjogosultságokkal való felruházása a végrehajtási eljárás
során.
4. Az indítványozók szerint különösen aggályossá teszi az
elővásárlási jog szabályozását az, hogy olyan szerv kapott
elővásárlási jogot a végrehajtási eljárásban, amely a
végrehajtásnak maga is aktív közreműködője lehet. Az ingatlan
értékbecslésének alapjául szolgáló adó- és értékbizonyítvány
kiállítás a települési önkormányzat jegyzőjének hatáskörébe
tartozik, ami lehetőséget adhat az árverés eredményének
befolyásolására. Még nagyobb „túlhatalmat” élvez a települési
önkormányzat azokban a végrehajtási eljárásokban, amelyek az
önkormányzati adóhatósággal szemben fennálló tartozás
behajtására irányulnak. Ebben az esetben önkormányzati hatáskör
az adókötelezettség megállapítása, az adóvégrehajtás
foganatosítása, ennek keretében a becsérték megállapítása.
Egyik indítványozó szerint, ezeknek a pozícióknak az
elővásárlási joggal való összekapcsolódása sérti az Alkotmány
57. § (1) bekezdéséből folyó fair eljárás követelményét. Egy
másik indítványozó álláspontja szerint ellentétes az 59/1991.
(XI. 19.) AB határozatban megfogalmazott azon követelménnyel,
mely szerint „el kell különíteni az állam, mint a gazdálkodás
alanya jogait és kötelezettségeit a gazdálkodás
befolyásolásának eszközeit jelentő (közhatalmi)
jogosítványoktól”.
5. Az indítványozók álláspontja szerint az önkormányzat
elővásárlási joga sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében
szabályozott tulajdonhoz való jogot. Egyik indítványozó
kifejti, hogy mivel a Vhtm. szabályai közös tulajdon
megszüntetése esetén nem állnak összhangban a Ptk. 145. § (2)
bekezdésében, valamint 148. § (3) bekezdésével sértik a
tulajdonostárs tulajdonhoz való jogát.
Az Alkotmánybíróság eljárása során beszerezte az igazságügyi és
rendészeti miniszter véleményét.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítványozók által hivatkozott
rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus
jogállam.”
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a
köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben
részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás
jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való
jogot.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén
tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az
állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen
faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény,
nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy
egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. A Vht.-nak az indítványozók által támadott szabályai:
„136/A. § (1) Az ingatlan-végrehajtás során a végrehajtás alá
vont ingatlanra az ingatlan fekvése szerint illetékes
települési önkormányzatot elővásárlási jog illeti meg.
(2) A települési önkormányzat az elővásárlási joggal
megszerzett ingatlan hasznosításának feltételeit rendeletében
szabályozza.”
„147. § (5) Az árverést addig kell folytatni, amíg ajánlatot
tesznek. Ha nincs további ajánlat, a végrehajtó a felajánlott
legmagasabb vételár háromszori kikiáltása után tájékoztatja a
jelenlévőket, hogy az ingatlan fekvése szerint illetékes
települési önkormányzat 30 napon belül élhet elővásárlási
jogával. Amennyiben az önkormányzat az árverés napjától
számított 30 napon belül nem él elővásárlási jogával, vagy
arról nem nyilatkozik, a végrehajtó a legtöbbet ajánlót írásban
értesíti az ingatlan megvételéről. Amennyiben az önkormányzat
él elővásárlási jogával, úgy a végrehajtó erről és a szerződés
létrejöttéről írásbeli értesítést küld a legtöbbet ajánlónak.”
„149. § (1) Az árverési vevő köteles a teljes vételárat a
települési önkormányzat 30 napos nyilatkozattételi
határidejének lejártától, illetve a települési önkormányzat
elővásárlási jogáról lemondó nyilatkozatának keltétől számított
15 napon belül befizetni vagy átutalni a végrehajtói letéti
számlára; ha elmulasztja, előlegét elveszti.”
„156/D. § (2) A felbontási eljáráson a végrehajtón és
alkalmazottjain kívül a felek, azok, akiknek az ingatlanra
vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van,
az ingatlanra elővásárlási joggal rendelkező, az ingatlan
fekvése szerint illetékes települési önkormányzat erre
meghatalmazott képviselője, továbbá az ajánlattevők vehetnek
részt személyesen vagy meghatalmazott útján; távolmaradásuk az
eljárás lefolytatásának nem akadálya.”
„156/F. § (2) A végrehajtó megállapítja a legmagasabb
ajánlatot, majd tájékoztatja a jelenlévőket, hogy az ingatlan
fekvése szerint illetékes települési önkormányzat 30 napon
belül élhet elővásárlási jogával. Amennyiben a települési
önkormányzat az eredményhirdetés napjától számított 30 napon
belül nem él elővásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik,
úgy a pályázatot a legmagasabb ajánlatot tevő nyeri, akit a
végrehajtó erről írásban értesít. A települési önkormányzat
elővásárlási jogának gyakorlása esetén a végrehajtó a
legmagasabb összegű ajánlattevőt erről írásban értesíti.
(3) Ha több azonos összegű ajánlat érkezett, a végrehajtó az
eredményhirdetésen megjelent érintett feleket erről
tájékoztatja, és felhívja őket, hogy szóban újabb ajánlatot
tehetnek. Az eljárást addig kell folytatni, amíg a megjelentek
ajánlatot tesznek, majd a végrehajtó megállapítja a legmagasabb
árajánlatot és tájékoztatja a jelenlévőket, hogy az ingatlan
fekvése szerint illetékes települési önkormányzatnak
elővásárlási joga van, amellyel 30 napon belül élhet.
Amennyiben a települési önkormányzat az eredményhirdetés
napjától számított 30 napon belül nem él elővásárlási jogával,
vagy arról nem nyilatkozik, úgy a pályázatot a legmagasabb
ajánlatot tevő nyeri, akit a végrehajtó erről írásban értesít.
A települési önkormányzat elővásárlási jogának gyakorlása
esetén a végrehajtó a legmagasabb összegű ajánlattevőt erről
írásban értesíti.”
„158. § (1) Ha a 156. § alapján megtartott második árverés is
sikertelen volt, az ingatlan fekvése szerint illetékes
települési önkormányzat az árverési jegyzőkönyv kézhezvételétől
számított 30 napon belül az ingatlan a becsértéke felének
megfelelő összeg erejéig élhet elővásárlási jogával. Amennyiben
az önkormányzat 30 napon belül nem él elővásárlási jogával,
vagy arról nem nyilatkozik, úgy a végrehajtást kérő veheti át
az ingatlant.
(2) Ha több végrehajtást kérő van, a végrehajtó megállapítja a
becsérték felét meghaladó legmagasabb árajánlatot és
tájékoztatja őket, hogy az ingatlan fekvése szerint illetékes
települési önkormányzatnak elővásárlási joga van, amellyel 30
napon belül élhet. Amennyiben az önkormányzat a tájékoztatás
napjától számított 30 napon belül nem él elővásárlási jogával,
vagy arról nem nyilatkozik, úgy az ingatlant az veheti át, aki
a becsérték felét meghaladó legmagasabb árajánlatot tette. Ha a
becsérték felének megfelelően vagy azt meghaladóan több egyenlő
árajánlatot tettek, az átvételi jogosultság a 165. §-ban
meghatározott sorrend szerint alakul, amennyiben az
önkormányzat nem élt elővásárlási jogával, vagy arról nem
nyilatkozott.
(3) Amennyiben a települési önkormányzat nem élt elővásárlási
jogával, vagy arról nem nyilatkozott, a becsérték felének,
illetőleg az azt meghaladó átvételi árnak megfelelő összeget be
kell számítani a végrehajtást kérő követelésébe.”
3. A Vhtm. indítványozók által vitatott hatályba léptető
rendelkezése:
„9. § Ez a törvény a kihirdetését követő 15. napon lép
hatályba.”
III.
Az indítványok megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság az indítványok alapján elsőként azt
vizsgálta, hogy a Vht. 136/A. §-ában szabályozott, a települési
önkormányzatot megillető elővásárlási jog és az ezzel
összefüggésben az önkormányzat számára biztosított
többletjogosítványok sértik-e az Alkotmány 70/A. §-ában
szabályozott jogegyenlőség követelményét.
Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány
70/A. §-ában foglalt rendelkezést a jogegyenlőség általános
elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. E
határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az
Alkotmány e rendelkezése az azonos szabályozási körbe vont
jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett
megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes
jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Kimondta, hogy az
alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok
tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az
esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog
tekintetében történt, az eltérő szabályozás
alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi
méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi
gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte
alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha
a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget
az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990.
(IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB
határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB
határozat, ABH 1992, 280, 281-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB
határozat, ABH 1994, 197, 203-204.; 30/1997. (IV. 29.) AB
határozat, ABH 1997, 130, 138-140., 39/1999. (XII. 21.) AB
határozat, ABH 1999, 325, 342-344.; 37/2002. (IX. 4.) AB
határozat ABH 2002, 230, 241-242., stb.]
Az Alkotmánybíróságnak ezt a gyakorlatát figyelembe véve az
indítványok alapján azt kellett vizsgálnia, hogy van-e
alkotmányos indoka annak, hogy a települési önkormányzatot a
végrehajtás alá vont ingatlanok értékesítése során más vevőkhöz
képest többletjogosítványok illetik meg.
A Vhtm. indokolása szerint a Vht. módosításának célja, hogy
védelmet nyújtson az un. „lakásmaffia” által az ingatlanuktól
megfosztott állampolgárok számára. A települési önkormányzat
számára biztosított elővásárlási jog bevezetését a Vhtm. 1. §-
ához fűzött részletes indokolás a következőkkel indokolja:
„Az új § bevezetésével az ingatlan fekvése szerint illetékes
települési önkormányzat számára biztosított elővásárlási jog
megteremti annak a lehetőségét, hogy az un. lakásmaffia
áldozatává vált tulajdonos ne veszítse el végérvényesen az
ingatlantulajdonát. A szabályozásnak köszönhetően az áldozattá
vált adós nem kerül az utcára, nem gyarapítja a szociális
ellátásra szorulók körét. Az árverésen így megvásárolt
ingatlant az önkormányzatnak bérlakásként kell hasznosítani
azzal a feltétellel, hogy az eredeti tulajdonos használatában
marad, megoldva ezzel annak lakhatási problémáját.
Az önkormányzat rendeletet alkot az elővásárlási joggal
megszerzett ingatlan hasznosítására.”
E szabályozási célok tételes jogi megvalósítása során a
jogalkotó az önkormányzati elővásárlási jogot a Vht.
rendszerében az ingatlan-végrehajtás általános szabályai között
helyezte el. Ezzel az önkormányzati elővásárlási jogot
kiterjesztette az ingatlan-végrehajtási eljárás egészére. E
szabályozás következtében az elővásárlási jog kiterjed a
végrehajtás alá vont valamennyi ingatlanra, az ingatlan-
végrehajtás során történő értékesítés minden formájára,
függetlenül attól, hogy mely okból kerül sor az ingatlan-
végrehajtásra. A Vhtm. szabályozása alapján megállapítható,
hogy az indokolásban kifejtett szabályozási cél és a tételes
jogi szabályok nem állnak összhangban egymással. A Vht. 136/A.
§-ában szabályozott elővásárlási jog több vonatkozásban is
túlterjeszkedik azon a körön, amit a „lakásmaffia” áldozatainak
védelme indokolna. A települési önkormányzatot, nem csak a
lakásokra vezetett végrehajtás során, hanem minden – így
termőföld, más gazdasági célú, stb. – ingatlan-végrehajtás
során megilleti az elővásárlási jog. Az elővásárlási jog
gyakorlásának lehetősége független attól is, hogy a végrehajtás
milyen kötelezettség teljesítésének érvényesítését szolgálja.
Az önkormányzat élhet ezzel a jogával mindazokban a
végrehajtási eljárásokban, amelyekben a Vht.-ban szabályozott
ingatlan-végrehajtás szabályai alkalmazandók. A közigazgatási
hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2004. évi CXL. törvény 137. §-a alapján a Vht. ingatlan-
végrehajtásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni a
közigazgatási végrehajtási eljárásokban is, ugyancsak a Vht.
szabályainak alkalmazásáról rendelkezik az adózás rendjéről
szóló 2003. évi XCII. törvény 144. §-a az adóvégrehajtás során.
Az adó- és más közigazgatási ügyekben egyáltalán nem, de a
bírósági végrehajtási ügyek döntő többségében sem akarathibás
polgári jogi jogügylet az alapja a végrehajtható követelésnek.
A Vht. 136/A. § (2) bekezdése sem nyújt garanciát arra, hogy az
elővásárlási jog gyakorlásával megszerzett ingatlant az
önkormányzat a „lakásmaffia” áldozatainak védelmére
hasznosítsa.
Mindezeket figyelembe véve a Vht. 136/A. §-a alapján a
települési önkormányzat az indokolásban kifejtett szabályozási
célok érvényesítésén túlmenően széles körben élhet elővásárlási
jogával.
A Vht. szabályai alapvetően a bíróságok és más hatóságok
döntéseiben meghatározott kötelezettségeknek – önkéntes
jogkövetés hiányában – az állami kényszer alkalmazásával
történő érvényesítését szolgálják. Az ingatlanra vezetett
végrehajtás esetén a lefoglalt ingatlan értékesítése is az
állami kényszer alkalmazásának egyik formája. Ezért fokozott
jelentőségük van azoknak a jogi biztosítékoknak, amelyek az
eljárás pártatlanságát, átláthatóságát, a kényszerítő
eszközökkel való visszaélés lehetőségének kizárását hivatottak
biztosítani. Ebben a garanciarendszerben kiemelt szerepet
töltenek be azok a szabályok, amelyek az ingatlanértékesítésre
irányuló eljárás nyilvánosságát, valamint azt biztosítják, hogy
az eljárásban vevőként mindenki – polgárok és szervezetek
egyaránt – azonos feltételekkel és jogokkal vegyen részt. Az
ingatlan-végrehajtás során a lefoglalt ingatlanok
értékesítésére irányuló eljárásban a települési önkormányzat,
mint gazdálkodó szerv lép fel vevőként. Ahhoz, hogy a törvény
más vevőkhöz képest, azok hátrányára, többletjogokkal ruházza
fel a települési önkormányzatot, alkotmányos indok szükséges.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint – a települési
önkormányzat szociális funkciójával összefüggésben – a
„lakásmaffia” áldozatainak védelme, szociális biztonságuk
megteremtése megfelelő alkotmányos indoka lehet annak, hogy az
ingatlan-végrehajtás során – a cél megvalósításához szükséges
mértékben – az önkormányzatok speciális jogokkal
rendelkezzenek. Azonban a Vht. 136/A. §-ában e szabályozási cél
érvényesítésén túlmenően a települési önkormányzat számára
biztosított többletjogosítványok alkotmányos indoka nem
állapítható meg, ilyen indokot a jogalkotó sem jelölt meg.
Ezért az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a
megkülönböztetésnek tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű
indoka nincs, így az önkényes, ezért sérti az Alkotmány 70/A. §-
ában szabályozott jogegyenlőség követelményét.
2. Az Alkotmánybíróság az indítványok alapján vizsgálta azt is,
hogy megállapítható-e a vitatott rendelkezések
alkotmányellenessége az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében
szabályozott jogbiztonság követelményének sérelme miatt.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában kifejtette, hogy a
jogállam alapvető, nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság.
Elsőként a törvényességi óvás alkotmányosságának vizsgálata
során hozott 9/1992. (I. 30.) AB határozatában mondta ki, hogy
"a jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó –
kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze,
egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak,
egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és
előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a
jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét
követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének
kiszámíthatóságát is.” (ABH 1992, 59, 65.)
A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság elvi
éllel mutatott rá arra, hogy „a világos, érthető és megfelelően
értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos
követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1)
bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli,
hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás
során felismerhető normatartalmat hordozzon.” (ABH 1992, 135,
142.) Több határozatában az Alkotmánybíróság kimondta azt is,
hogy a normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség
akkor állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára
értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot és ennek
következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre
nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a
normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a
szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak. [pl.: 1160/B/1992. AB
határozat, ABH 1993, 607, 608.; 10/2003. (IV. 3.) AB határozat,
ABH 2003, 130, 135-136.; 1063/B/1996. AB határozat, ABH 2005,
722, 725-726.; 381/B/1998. AB határozat, ABH 2005, 766, 769.]
Az Alkotmánybíróság valamely jogintézménynek a jogi szabályozás
rendszerébe történő beillesztésével kapcsolatosan a 47/2003.
(X. 27.) AB határozatában felhívta a figyelmet arra is, hogy a
jogalkotó az új jogintézmény és a meglévő szabályozás
összhangjának megteremtését nem bízhatja csupán a jogalkalmazói
jogértelmezésre. „Az alkotmányosan is elfogadott rendszerképző
jogértelmezésnek megvannak a határai: ez nem kerülhet szembe a
jogbiztonság követelményével. A jogalkalmazói jogértelmezés
ezért csak olyan működőképes jogszabályra épülhet, amely
világosan kijelöli az adott jogintézmény célját, alkalmazásának
kereteit, szempontjait és rendjét, az alkalmazásával érintettek
körét, azok jogait és kötelezettségeit és az intézménnyel
összefüggésben igénybe vehető jogorvoslati rendet.” (ABH 2003,
525, 549-550.)
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Vht.-nak az
önkormányzati elővásárlási jogra vonatkozó szabályai ezeknek a
követelményeknek nem felelnek meg.
a) A Vhtm. a Vht. 136/A. §-ában az ingatlan-végrehajtás
általános szabályai között helyezte el az önkormányzati
elővásárlási jogot, ugyanakkor az elővásárlási jog
gyakorlásával kapcsolatos részletes rendelkezések csak az
árverés, a nyilvános pályázat és az ingatlan átvételének
szabályai között találhatók. Emiatt a Vht. szabályai alapján
nem értelmezhető, hogy a jogalkotó – szándéka szerint – csak
ezekre az esetekre kívánta kiterjeszteni az elővásárlási jogot,
vagy az ingatlan-végrehajtás körében szabályozott többi
értékesítési forma, illetőleg tulajdonos-változás – árverésen
kívüli eladás, közös tulajdon árveréssel történő megszüntetése,
vagyonelkobzás – esetén is megilleti az önkormányzatot az
elővásárlási jog. Annak a lehetősége, hogy az önkormányzati
elővásárlási jog kiterjedhet a közös tulajdon árveréssel
történő megszüntetésére, magában hordozza az Alkotmány 13. §-
ában szabályozott tulajdonhoz való jog sérelmének veszélyét is.
b) A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a
továbbiakban: Ptk.) 373. § (6) bekezdése kimondja, hogy az
elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezéseket a jogszabályon
alapuló elővásárlási jogra is – értelemszerűen a Vht.-ban
szabályozott önkormányzati elővásárlási jogra is – alkalmazni
kell. Az ingatlanra vezetett végrehajtás az állami kényszer
alkalmazására irányuló hatósági eljárás, amelyben az ingatlan
értékesítése során a vevő tulajdonszerzése nem szerződésen,
hanem végrehajtási kényszeraktuson alapszik. A Vhtm. egy
szerződéses kapcsolatot feltételező jogintézményt épített be a
Vht.-ben szabályozott hatósági eljárásba. (A Vht. 147. § (5)
bekezdése utal arra, hogy az elővásárlási jog gyakorlása során
szerződés jön létre.) A Vht. és a Ptk. szabályainak együttes
értelmezése alapján sem állapítható meg a végrehajtási
eljárásba beépített elővásárlási jog jogi jellege, az, hogy az
elővásárlási jog gyakorlása során kik között és milyen típusú
szerződés jön létre, mi az önkormányzat tulajdonszerzésének
jogcíme. Az önkormányzati elővásárlási jognak ily módon történő
beépítése a végrehajtási kényszer alkalmazására irányuló
eljárásba nem áll összhangban a végrehajtási eljárás hatósági
jellegével, s az összhang a jogalkalmazás során
jogértelmezéssel nem teremthető meg.
c) Az önkormányzati elővásárlási jog jogi jellegének és a
végrehajtási eljárásban betöltött szerepének ez az elvi
tisztázatlansága több ponton a Vht. garanciális
rendelkezéseinek fellazulásához vezetett. Az önkormányzatnak az
árverést, a nyilvános pályázat eredményének megállapítását
követően 30 napon belül kell nyilatkoznia arról, hogy kíván-e
élni elővásárlási jogával. A jogalkotó az e nyilatkozatot
követő eljárás garanciális szabályait nem, vagy csak hiányosan
alkotta meg. Így a Vht. szabályai alapján nem határozható meg
egyértelműen, hogy mi minősül a tulajdonjog bejegyzésére
alkalmas okiratnak. A Vht. 153. § (2) bekezdése alapján ugyanis
az árverési jegyzőkönyv szolgál az árverési vétel igazolására,
és azt kell az árverési vevő tulajdonjogának az ingatlan-
nyilvántartásba való bejegyzése céljából a földhivatalnak
megküldeni. A Vht. 147. §-ában szabályozott árverési eljárás
során azonban nem születik az árverési vevő személyét
véglegesen meghatározó jegyzőkönyv. Így ha az önkormányzat él
elővásárlási jogával a „szerződés” bizonytalan jogi jellege
miatt, ha nem él, az árverési jegyzőkönyv függő jogi helyzetet
tükröző tartalma miatt, a Vht. szabályai alapján nem születik
olyan okirat, amely akár az árverési vevő, akár az önkormányzat
tulajdonszerzését egyértelműen rögzítené.
d) A Vht. 149. §-a abban az esetben, ha az önkormányzat nem élt
az elővásárlási jogával, szigorú jogvesztő határidőt ír elő az
árverési vevőnek a vételárhátralék megfizetésére, azonban a
hatályos szabályozás nem nyújt garanciát arra, hogy a vevő e
kötelezettségének határidőn belül eleget tudjon tenni.
Ugyanakkor az elővásárlási jogával élő önkormányzat vételár
fizetési kötelezettségére nézve a törvény nem tartalmaz
rendelkezést.
e) A jogbiztonságot sértő jogértelmezési problémákat vet fel a
Vhtm önkormányzati elővásárlási jogra vonatkozó szabályainak
hatályba léptetése is. A Vhtm.-nek ez a szabálya úgy
rendelkezik, hogy a törvény a kihirdetését követő 15. napon lép
hatályba, ugyanakkor nem rendelkezik arról, hogy a folyamatban
lévő végrehajtási ügyekben miként kell alkalmazni. Mivel a
szabályozás alapján nem tisztázott az elővásárlási jog jogi
jellege, jogalkalmazói jogértelmezéssel nem dönthető el, hogy
az anyagi jogi szabályok, illetőleg az eljárási szabályok
hatályára vonatkozó általános jogalkalmazási elvek alapján kell-
e megítélni a Vhtm. alkalmazhatóságát a folyamatban levő
végrehajtási ügyekben.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a jogalkotó oly módon
építette be az önkormányzati elővásárlási jogot a Vht. ingatlan-
végrehajtási szabályainak rendszerébe, hogy az nem felel meg az
állami kényszer alkalmazására irányuló hatósági eljárással
szemben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott
jogállamiságból folyó fokozott jogbiztonsági követelményeknek.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a Vht
136/A. §-ában, 147. § (5) bekezdésében, 149. § (1)
bekezdésében, 156/D. § (2) bekezdésében, 156/F. § (2)-(3)
bekezdésében, valamint 158. § (1)-(3) bekezdésében az
önkormányzati elővásárlási jog gyakorlásával összefüggésben
megállapított rendelkezések sértik az Alkotmány 70/A. §-ában
szabályozott jogegyenlőség, valamint 2. § (1) bekezdésében
szabályozott jogállamiság elvéből folyó jogbiztonság
követelményét. Ezért e rendelkezéseket határozatának a Magyar
Közlönyben történő közzétételének napjával megsemmisítette.
Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság megállapította, hogy
a Vht.-nak az önkormányzati elővásárlási jogra vonatkozó
szabályai sértik az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott
jogegyenlőség elvét és az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből
levezetett jogbiztonság követelményét, a vitatott szabályoknak
az indítványozók által felhívott további alkotmányi
rendelkezésekkel való ellentétét – következetes gyakorlatának
megfelelően – nem vizsgálta. [61/1997. (XI. 19.) AB határozat,
ABH 1997, 361, 364.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000,
425, 429.; 56/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 478,
482.; 35/2002. (VII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 199, 213.;
4/2004. (II. 20.) AB határozat, ABH 2004, 66, 72.; 9/2005.
(III. 31.) AB határozat, ABH 2005, 627, 636.]
3. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a
továbbiakban: Abtv.) 43. § (4) bekezdése lehetőséget ad arra,
hogy az Alkotmánybíróság megtiltsa az alkotmányellenes
rendelkezéseknek a konkrét ügyben való alkalmazását, ha azt a
jogbiztonság, vagy az eljárás kezdeményezőjének fontos érdeke
indokolja. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a Vht.
megsemmisített rendelkezéseinek alkalmazása a bírói
kezdeményezéssel érintett konkrét ügyekben a jogbiztonság
súlyos sérelmével járna, ezért megállapította, hogy azok a
Budapesti IV. és XV. kerületi Bíróság előtt folyamatban lévő
0104-Vh.3886/2005., 0104-Vh.3887/2005., 0104-Vh.3888/2005.,
0104-Vh.3464/2004. számú végrehajtási ügyekben nem
alkalmazhatók.
IV.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatban levő 0101-
10.Vh.8823/2001/13. végrehajtási ügyben eljáró bírósági titkár
a bírói eljárás felfüggesztése mellett megküldte az
Alkotmánybírósághoz az árverési vevő érdekeltként
előterjesztett végrehajtási kifogását, amelyben az érdekelt a
Vht. 136/A. § (1) bekezdésének, 147. § (1) bekezdésének,
valamint 149. § (1) bekezdésének alkotmányellenességére
hivatkozással kérte, hogy a bíróság az Abtv. 38. § (1)
bekezdése alapján kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását.
Az Abtv. 38. §-a a következőképpen rendelkezik:
„(1) A bíró – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az
Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha az előtte
folyamatban levő ügy elbírálása során olyan jogszabályt vagy
állami irányítás egyéb jogi eszközét kell alkalmazni, amelynek
alkotmányellenességét észleli.
(2) Kérelemben a bíró (1) bekezdés szerinti eljárását
kezdeményezheti az, aki szerint a folyamatban lévő ügyében
alkalmazandó jogszabály alkotmányellenes.”
Az Abtv. e rendelkezései alapján a bíró az alkotmánybírósági
eljárás kezdeményezője akkor is, ha az előtte folyamatban levő
eljárásban a felek kérik az Alkotmánybíróság eljárásának
kezdeményezését. A felek indítványa alapján is csak akkor van
helye az alkotmánybírósági eljárás bírói kezdeményezésének, ha
a bíró maga úgy ítéli meg, hogy az ügyben alkalmazandó
jogszabály alkotmányellenes. Az Abtv. 38. §-a alapján
benyújtott bírói kezdeményezésnek a bíró, és nem a
kezdeményezést kérő fél alkotmányossági álláspontját kell
tartalmaznia. A bírói kezdeményezésnek meg kell felelnie az
Abtv. 22. § (2) bekezdésében az indítványokkal szemben
támasztott követelményeknek, azaz a kérelem alapjául szolgáló
ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia.
Nem felel meg az Abtv. által a bírói kezdeményezéssel szemben
támasztott követelményeknek az, ha a bíró az eljárást
felfüggesztő végzésében – érdemi bírói indítvány megfogalmazása
nélkül – csupán az érintett félnek az alkotmánybírósági
eljárást kezdeményező indítványára utalva a fél beadványát
küldi meg az Alkotmánybírósághoz.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a
Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatban levő 0101-
10.Vh.8823/2001/13. számú végrehajtási ügyben benyújtott
kezdeményezés nem tesz eleget az Abtv. által a bírói
indítványokkal szemben támasztott követelményeknek. Az
Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint érdemi vizsgálat
nélkül visszautasítja azokat az indítványokat, amelyek nem
felelnek meg az Abtv. által előírt követelményeknek.
(472/B/2000. AB határozat, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB
végzés, ABH 2002, 1783.; 630/B/2003. AB végzés, ABH 2004, 2113,
2114.)
Ezért az Alkotmánybíróság a kezdeményezést, mint elbírálásra
alkalmatlant visszautasította.
Budapest, 2007. május 29.
Dr. Bihari Mihály
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér Dr. Bragyova András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András Dr. Kiss László
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter Dr. Lévay Miklós
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás r. Paczolay Péter
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László
alkotmánybíró
|
